Besorolás: yaoi
Korhatár: +16
Páros: Hankyung x Heechul
Figyelem! A fic korhatáros, elolvasásáért sem az író, sem pedig az oldal nem vállalja a felelősséget!

Ghost
 

Egy újabb hosszú, próbákkal telegyömöszölt nap után a Super Junior békésen, s fáradtan hajtotta le fejét, ki-ki a maga párnájára, ki-ki a másikéra. Szuper energikus hisztikirálynő, Kim Heechul, azonban úgy gondolta, hogy bőven van még ideje arra, hogy megnézzen egy részt a „Szex, csajok, Korea” című sorozatából, ami Hankyungnak nem igazán volt ínyére. Mondván, hogy ha már Heechul vele van együtt, ne nézegessen se más pasikat, se lányokat, és ráadásul késő este van. Heechult azonban nem érdekelte, ő akkor is meg akarta nézni a sorozatát, odagubbasztott a TV elé, és lankadhatatlan figyelemmel kísérte az eseményeket. Hankyung odasétált a konnektorhoz, kihúzta a TV-t, majd felszólalt.

- Nincs már ehhez egy kicsit késő, Heechul drágám? – kérdezte, majd levette magáról trikóját, s befeküdt az ágyba.

- Most miért? – nézett fel az említett értetlenül a földről kedvesére, majd folytatta. – Én nem vagyok fáradt!

- Ha nem vagy fáradt, akkor inkább beszélgessünk, de ne más lányokat nézegess a TV-ben, mikor én is itt vagyok – sóhajtotta Hankyung, majd magára húzta a takarót.

- Ohh, Hankyung úr, csak nem féltékeny? – kúszott fel az ágyra kedveséhez egy pajkos mosoly kíséretében, Heechul.

- Nem – morogta Hankyung az orra alatt, kedvese pedig bemászott mellé, s szorosan hozzásimult.

- És, miről beszélgessünk? – nézett kérdőn Hankyung szemébe.

- Hm… Elmesélhetnéd egy titkodat – mosolygott a szőke Heechulra, majd egy apró csókot hintett homlokára.

- De Han… én már mindent elmondtam neked… - értetlenkedett Heech.

Hannie csak egy szerelmes pillantást mért kedvesére, s mosolyogva ezt felelte:

- Tudom. De biztos van valami, amit nem tartottál fontosnak, és most sem az, de ettől még elmondhatod – tűrte félre szerelmének arcából a hajat.

- Hát… - gondolkozott Heechul. – Van egy… - húzta el a száját. – De azt tényleg nem szeretném elmondani – pirult bele már a múltnak a gondolatába is, s már előre tudta, hogy úgy is el kell mondania.

- Ugyan – nevetett a szőke.

- Na jó – sóhajtott fel Heechul, majd belül erőt gyűjtött ahhoz, hogy hogyan is mondja ezt el.

Tudta, hogy Hankyung ki fogja nevetni, legyen akármilyen jól nevelt, udvarias, s nem utolsó sorban a barátja, hisz’ ezen nem lehet nem nevetni. Ennek ellenére, Heechul mégis megpróbálta a lehető legközvetettebb szavakat összeválogatni a fejében, remélve, hogy így majd kevésbé hangzik nevetségesen, és Hankyung sem fog olyan erőteljesen nevetni rajta. Bármennyire is szerette volna, nem sikerült neki, így a végén egyszerűen így nyilvánult meg:

- Régen nagyon szerettem anyu estélyi ruháiban táncolni, és énekelni – suttogta szerényen, mire Hankyung hangos nevetésben tört ki.

Heechul ugyan számított erre, de mégis nagyon rosszul esett neki, hogy kedvese több perc elteltével is ugyanolyan hangosan nevet rajta, miközben olyanokat hajtogat, mint „Jobbat nem tudtál?”, vagy „Ez igazán mulatságos!”. Végül úgy döntött, hogy amíg Hankyung kineveti magát, addig ő megnézi a sorozatát. Sértődötten kiült az ágy szélére, majd megmasszírozta a homlokát, s már indult is volna, hogy visszadugja a TV-t, de Hankyung megfogta a karját.

- Na, ne csináld, nem azért nevetek, mert vicces! – próbálta két nevetés között kipréselni magából a nyugtatónak szánt szavakat, amik lássuk be; sokkal inkább sikerültek gúnyosnak.

- Persze, hanem azért, mert olyan szomorú… - grimaszolt a szőkére Heechul.

- Jó, bocsánat, sajnálom, abbahagyom a nevetést – mondta még mindig fülig érő szájjal Hannie, majd próbálta lehervasztani a mosolyát, s később arcára mutatott. – Látod, már nem is nevetek. Na, gyere vissza! – húzogatta Heechul karját.

Heechul egy megadó sóhajjal visszafeküdt kedvese mellé, majd az annak arcában megült gödröcskéket kezdte ujjával bökdösni.

- Sokat nevetsz, mondták már? – kérdezte faképpel, majd Hannie elkapta a kezét, s elvette azt onnan.

- Persze, de jól áll nekem, nem? – mosolygott kedvesére, aki csak szemet forgatott.

- Egoista.

- Így szeretsz – vigyorgott önelégülten a szőke.

- Egoista.

- Csak magabiztos – vigyorgott továbbra is, majd hümmögött egyet. – Ha elmondanám egy titkomat, akkor kvittek lennénk? – kérdezte komoly arckifejezéssel.

- Talán, attól függ – rántotta meg a vállát Heechul.

- Hm, rendben… Úgyis tudom, hogy ki fogsz nevetni. Ismerlek már. De ezt, azt hiszem, megérdemlem… Szóval, az a helyzet… Hogy én még a mai napig is félek a szellemektől – nyögte ki Hankyung, Heechul pedig először csak tátott szájjal, s tágra nyílt szemekkel figyelte, majd ténylegesen felnevetett.

- Igen, erre számítottam valahogy… - morogta maga elé Hannie, majd pár percig attól visszhangzott a szoba, hogy Heechul mennyire jól is érzi magát.

- Ez komoly? – kérdezte két nevetés között a szőkét, aki bólintott.

- De miért? – kérdezte immár komolyan, de Hankyung csak vállat vont.

- Nem lényeges…

- Hát jó… Nem mondom el senkinek, ha te sem az enyémet – nézett mélyen kedvese szemébe Heechul, aki bólintott.

Pár percig csend ült felettük, majd Hankyung elmosolyodott magában a gondolatain, s úgy gondolta, ezt muszáj hangosan is megfogalmaznia.

- Amúgy… Akkor már értem, hogy miért van ennyi feminin megnyilvánulásod a mai napig… - próbálta provokálni Heechult, de ő csak fordult egyet, leoltotta a villanyt, s eljátszotta, hogy most vérig van sértve.

- Na, ne legyél már ilyen! Csak vicceltem! Heechuuul… - rángatta a vállánál fogva, de nem felelt.

Hankyung felsóhajtott, majd hátat fordított kedvesének, gondolva, hogy majd holnap kiengeszteli, s próbálta álomra hajtani a fejét, de a gondolatai olyan erősek voltak, hogy nem tudott aludni. Egyre mélyebben, és mélyebben gondolkozott, amikor valaki egy hangos üvöltés keretében rávetette magát, s kezeivel karját markolta, ezzel kizökkentve őt az elmélkedésből. Hankyung szíve a torkában dobogott, majd hirtelen indulattól vezérelve megfordult, s elfektette Heechult az ágyon.

- Ez gonosz volt! – támaszkodott kezeivel Heechul mellkasán.

- Huuu, szellem vagyoook… - nevetett Heechul, közben a kezeivel idétlenül hullámzást imitált.

- Akkor bizonyára ezt sem érzed… - vezette Hankyung kedvese lábai közé a kezét, majd ott egy határozott mozdulattal összeszorította azt.

Heechul száját ekkor csak egy jóleső nyögés hagyta el, majd hátravetette a fejét. Hannie mosolyra húzta a száját, s lehajolt kedveséhez, hogy egy hosszú csókot adjon neki.

- Szóval ilyen jó egy szellemmel csókolózni – vigyorgott. – Akkor azt is meg akarom tudni, hogy a szeretkezés milyen lehet… - hajolt le megint, hogy egy újabb forró csókot váltsanak, majd szája máshol folytatta az útját.
Heechul és Hankyung, mit sem törődve azzal, hogy holnap hajnalba kelnek, belemerültek egy hosszú éjszakába, aminek a végén csak ennyi visszhangzott:

„Remélem, vannak még titkaid…”