Besorol�s: yaoi
Korhat�r: +12
P�ros: Jonghyun x ?
Figyelem! A fic korhat�ros, elolvas�s��rt sem az �r�, sem pedig az oldal nem v�llalja a felel�ss�get!

 
Tiszta sz�vb�l

Felszisszenek, ahogy a fert�tlen�t� szer a sebemhez �r. �sszeszor�tott szemekkel v�rom, hogy az �get� �rz�s elm�ljon. Kezeid durv�n s�rolj�k v�gig a vatt�val a sebem, tudom, hogy haragszol r�m, tudom, hogy most legsz�vesebben megkeresn�d �t �s addig vern�d m�g �l, tudom… �rzem.
- K�sz – mondod, rezzen�stelen arccal majd kidobod a vatt�t a szemetesbe �n pedig, fel�llok az asztalt�l �s elindulok a szob�m fel�.
- K�sz�n�m… – motyogom majd magamra z�rom az ajt�t. Az �gyon v�gig d�lve hallom, ahogy tested nekit�maszkodik az ajt�nak. – Mit akarsz m�g? – k�rdeztem, de pontosan tudtam mit akar.
- Tudod te – mondja, �n pedig elh�zom a sz�m.
- Onew mindj�rt haza �r… – mondom halkan mire hallom, ahogy az ajt� t�ls� oldal�r�l g�nyosan felnevet.
- Mindig ezt mondod! – mondja keser�en. – Ha nem akarod, hogy veled legyek csak mond meg �s…
- Nem err�l van sz�! – v�gtam a szav�ba �s a p�rn�ba f�rtam a fejem.
- H�t akkor mir�l? – k�rdezte k�v�ncsian, de nem v�laszoltam. – �rtem… – mondja egy kis id� m�lva majd hallom az egyre t�volod� l�pteit v�g�l a bej�rati ajt� csap�d�s�t.

*

K�s� este hangos zajra �bredek fel �s f�radtan �l�k fel az �gyban. Hirtelen kiny�lik az ajt� �s te esel be rajta. Testedb�l �radt a t�m�ny pia szag. �rzem, ahogy visszal�ksz az �gyra majd a cs�p�mre �lsz.
- K�v�nlak! – hajolsz le hozz�m, de sz�jszagodt�l a gyomrom is felfordul. Kezeimmel megpr�b�llak ell�kni magamt�l, de lefogod �ket.
- K�rlek… – ny�sz�r�gtem de te mintha meg se hallottad volna, vadul az ajkaimra mart�l. Kezeimet a fejem mell� szor�tottad, �gy semmi es�lyem sem volt ellened. – K�rlek, engedj el! – pr�b�lkoztam tov�bb, de mind hi�ba. Te sokkal er�sebbnek bizonyult�l n�lam.

*

M�snap reggel �lel� karjaidban �bredek. Fel�d fordulva, b�mulni kezdem az arcod. Ilyenkor olyan nyugodt �s b�k�s. B�rcsak mindig ilyen lenn�l. Annyira hi�nyzik a r�gi, �rj�t�en vad szerelmed, amikor �jszak�kon �t szeretkezt�nk, amikor mindennap meglept�l valami apr�s�ggal. Amikor fontosabb voltam neked, mint az alkohol…
Sajg� sz�vvel kikelek az �gyb�l �s a f�rd�szob�ba s�t�lok. Mikor t�k�rbe n�zek, saj�t magamt�l leszek rosszul. Az a nagy seb, amit tegnap Jonghyun lekezelt, m�g mindig ott vir�t az arcomon. �vatosan megmostam az arcom majd a konyh�ba s�t�ltam, valami reggelit csin�lni.
Mikor �ppen a z�lds�get darabolom, v�ratlanul �lel�n karokat �rzek meg a derekamn�l.
- J� reggelt! – szuszogsz bele a nyakamba, engem pedig kir�z a hideg.
- J� reggelt! – motyogtam, majd tov�bb szeleteltem a z�lds�get. �reztem, ahogy fejedet a v�llamra rakod �s onnan n�zed, hogy mit csin�lok.
- Mi lesz a reggeli? – pusziltad meg az arcom.
- Szendvics – v�laszoltam majd kib�jva �lel�s�b�l fogtam a saj�t reggelimet �s le�ltem vele az asztalhoz.
F�lszemmel l�ttam, ahogy keresztbe tett k�zzel �ll, v�rva hogy majd kiszolg�lom, de p�r perc eltelt�vel felt�nik neki, hogy semmik�pp nem fogok megmozdulni, sz�val kiszolg�lja mag�t �s be�l el�m.
Csendesen essz�k a reggelinket, amikor is csengetnek.
- Nyisd ki – mondja k�t falat k�z�tt.
- Te is ki tudod! – mondom flegm�n, mire meg�ll az ev�sben, s�t�tbarna szemeit r�m emeli, majd elism�tli mondat�t.
- Azt mondtam nyisd ki! – hangja f�lelmetesen rideg. Kicsit r�m�lten �llok fel az asztalt�l �s s�t�lok az ajt�hoz. Lassan kinyitva azt Jonghyun pillantom meg.
- Te mit keresel itt? – k�rdeztem halkan mik�zben kil�pek a folyos�ra �s magam m�g�tt bez�rom az ajt�t.
- Szerinted? – k�rdezi mik�zben k�zelebb l�p hozz�m.
- E-ezt most ne… – mondom ijedten, mert sz�ja egyre k�zelebb �s k�zelebb j�n.
- Nem �rdekel! – susogod az ajkamra, majd finoman megcs�kolsz. Kezeidet lassan a derekamra teszed �s k�zelebb vonsz magadhoz.
Gyeng�d �s szeretetteljes cs�kod megr�szeg�t. G�rcs�sen kapaszkodok bel�d, egyre t�bbet �s t�bbet akarok bel�led. M�r nem �rdekel, hogy megl�tnak, hogy megcsaltam az egykori szerelmemet. M�r csak te l�tezel sz�momra. Te, Jonghyun. Lelkem gy�gy�t�ja, sz�vem v�lasztottja.
Hallom, ahogy az ajt� nyikorogva kiny�lik. Ijedten szakadok el ajkaidt�l �s fordulok h�tra ahol egy d�h�s Onewel tal�lom szembe magam.
- M�gis mi folyik itt? – k�rdezi visszafojtott d�hvel, amire �n nyelek egy nagyot. Er�sen megszor�tom Jonghyun kez�t, aki azonnal �t�lel karjaival.
- Szerintem egy�rtelm�! – mondja kem�nyen Jonghyun, mire hallom, ahogy Onew hangosan f�jtatni kezd.
- M�gis hogy k�pzeled te kis senkih�zi? Hogy elveheted �t t�lem? Hm? – �v�lt r�nk mire �n riadtan Jonghyun mellkas�ba f�rom a fejem.
- � nem a tulajdonod! – mondja m�rgesen Jongie. – Ha �gy d�nt velem lesz, akkor azt tiszteletben kell tartani! Az hogy ott hagyott, az a te bajod! – mondta megvet�en mik�zben Onewnek egyre jobban szorultak �ssze az �klei. – �szint�n, szerintem igaz�n meg�rdemled, hogy egyed�l legy�l! Egy ilyen ember, mint te nem �rdemli meg a szeretetet!
- Most m�r azt�n el�g! – Onew hangja hirtelen eltorzult �s a k�vetkez� pillanatban azt veszem �szre, hogy valaki kir�ntja karjaimb�l Jonghyunt, aminek k�vetkezt�ben r�m�lten felsik�tok.
- Hagyd b�k�n!! – �v�lt�k, mik�zben l�tom, hogyan l�ki oda a falhoz a szerelmem. – Nem hallod? Onew! Engedd el! – ord�tok r� torkom szakadt�b�l, de hi�ba. Onew teljes er�b�l beh�z egyet Jonghyunnak, aki f�l�jultan cs�szik le a falon. – Nee!! – rohanok oda �s l�k�m f�lre Onewet. Let�rdelek Jonghyun el� �s k�t kezembe veszem az arc�t. – Kicsim… – suttogom –, kicsim k�rlek… t�rj magadhoz! – mondom k�ts�gbeesetten mire halv�nyan elmosolyodsz. Ekkor a sz�d sz�l�n, keskeny cs�kban kifut a v�r.
- J�l vagyok, ne agg�dj! – mondja halkan, mire nekem k�nnyek gy�lnek a szemembe. – M�g te itt vagy mellettem, �lni fogok! – n�z a szemembe, nekem pedig elerednek a k�nnyeim, v�gig sz�nk�znak az arcomon, majd leesnek a f�ldre.
Meghatottan �lelem magamhoz szerelmem, aki k�szs�gesen b�jik hozz�m.
- Szeretlek, Jonghyun… – motyogom a nyak�ba –… tiszta sz�vb�l szeretlek!

V�GE