Élt egyszer egy gazdag ember, akinek hatalmas földje, számtalan marhája, lova és rengeteg szolgálója volt.

Három fia volt, és a családja egyre gazdagabb és gazdagabb lett. Azonban elégedetlen volt, mivel nem született lánya, akit annyira akart. Épp akkor kapott egy hírt, hogy lánya érkezett a világra, így az egész családja örült neki.

Amikor a gyermek 5 éves lett, valami furcsa történt velük - a marhák és a lovak elkezdtek egyenként elpusztulni, annak ellenére, hogy nem voltak betegek.

A gazdag ember annyira nyugtalan volt, hogy magához hívatta elsőszülött fiát és azt mondta neki: „Őrizd a pajtát egész éjjel, hogy lásd, mi történik ott.”

Ahogy az apja elrendelte, az első fiú őrizte a pajta állattartományát egész éjjel. S akkor rajtakapta húgát, akinek már aludnia kellett volna, hogy a szobájából az egyik pajtába megy. Hirtelen meglökte a kezeivel a tehenet hátulról, kiszedte a máját és felfalta azt, mint egy állat. Az első fiú annyira meglepődött a látottakon, hogy nem kapott levegőt.

A lány, miután végzett a „vacsorával”, megmosta vérben úszó kezeit, száját és csendben az anyukája ágyába lopódzott.
A következő reggel, az első fiú elmondta az apjának az összes hihetetlen tényt, ami előző éjszaka történt.

 „Miről beszélsz? Lehet egy rémálom volt!” – mondta az apja idegesen.

Aztán a második fiúnak is azt a feladatot adta, hogy őrizze a pajtákat. Ő is ugyanazt a szörnyű dolgot látta a saját szemeivel, mint a bátyja. Amikor reggel az apja megkapta a híreket a második fiától, ideges lett a hallottaktól: „Milyen megbízhatatlan fiúk vagytok ti! A lányomat hibáztatjátok, mert irigyek vagytok rá. Menjetek el! Nincs szükségem ilyen alávaló emberekre.”

Az utolsó fiúnak is azt a feladatot adta, hogy őrizzen, de ő nem akart kimenni a házból, így másnap hazugságot mondott az apjának. „A marhák és a lovak elestek és egy ismeretlen betegség miatt haltak meg az éjjel.” „Természetesen nem a lányom miatt volt, de miért halnak meg így a marhák és a lovak?”- az apának nem volt ötlete.

Az első és a második fiúnak, akik céltalanul bolyongtak, egy buddhista pap segített, amikor elvesztek a hegyekben. Ő volt az egyik nevezetes pap, aki a hegyekben képezte magát. A fiúknak is képzést adott, míg segítettek neki a házimunkában, és közben nagyon sokat javult a jellemük.

Egy napon a fiúk elmondták a buddhista papnak a körülményeket, amiért el kellett hagyniuk a házukat. És azt tervezték, hogy hazamennek, mert aggódtak a szüleik miatt. A mester elfogadta a tervüket, adott nekik lovakat és három üvegcsét.

„A fehér üvegcse tövis magvakat tartalmaz, amikor eldobjátok az üvegcsét, terjedni kezd majd a tövis. A piros üvegcsében tűz van. Amikor eldobjátok, tengernyi láng terjed majd el. A kék üvegcsében víz van. Amikor eldobjátok, hatalmas víztömeg jelenik majd meg. Amikor veszélyben vagytok, használjátok, és segít majd nektek. Vigyázzatok magatokra!”

A fiúk visszamentek az otthonukba, de nyomát sem lehetett látni az életnek. A kapu az egyik oldalt ki volt támasztva, a fű pedig buján és vadon nőtt. Titokban beléptek a kapun, amikor megjelent a lány a magas fűből. „Oh kedveseim, testvéreim! Üdvözöllek itthon! Olyan régóta vártam rátok!”

Nézték az arcát, s rájöttek, hogy a lány nem tűnik emberinek – a szemei véraláfutásosak voltak és ferdén felfelé álltak, a szája sarka pedig elérte a füleit. Mikor eljöttek, megtudták, hogy a húguk megette a szüleiket, az öccsüket, rengeteg szolgát és a hatalmas állatállományt is. A fiúk reszkettek a félelemtől. Aztán ellovagoltak és már távol kerültek tőle, amikor azonban követni kezdte őket.

Hátra néztek, a lány üldözte őket, átváltoztatva magát egy nagy rókaszörnyeteggé. „Álljatok meg, bátyáim! Olyan ízletesnek tűntök. Ne fussatok el.” - kiáltotta és elkapta a lovak farkát. Abban a pillanatban az idősebb fiú rádobta a fehér üvegcsét a rókára, a tövis pedig terjedni kezdett, amibe a róka belegabalyodott. A fiúk messzire futottak a rókától, míg a szörnyeteg küzdött, hogy kiszabadítsa magát a tövisekből. Amikor egy idő után a róka ismét elérte a lovak farkát, az idősebb testvér rádobta a piros üvegcsét, és akkor elterjedt a lángoló pokol. A rókát lángok borították, és komolyan megégette magát, de folytatta a fiúk üldözését. Az idősebb fiú minden erejével rádobta a kék üvegcsét a rókára, és akkor egy hatalmas tenger terjedt el mögöttük. Azonban a róka nem hagyta abba a követésüket, és úszott a tengerben a fiúk felé. De a róka kimerült és végül belefulladt a vízbe.

Végre a fiúk visszatérhettek szülőhelyükre és együtt dolgoztak, hogy felépítsék szép otthonukat ismét.

Fordította: Atashi-sensei