Dél-Korea 대한민국)

„A pagoda átvészelte a Silla nyolcszáz évét.
Harangja óriásként bömböl, ahogy kondul;
Remegve, léghullámként eljut a dombon túli pavilonig.” -정 철 (Csong Cshol)

Az interjút készítette: Kőrösi Nikolett
Türr István Gimnázium és Kollégium, Pápa
 
Felkészítő tanár: Hodásziné Pingitzer Andrea
 

Az internet a mai világban sok fölösleges dologra felhasználható, azonban a számomra legfontosabb dolgok mégis  a világháló segítségével érhetők el. A következő interjút egy nagyon kedves ismerősömmel készítettem el, akit az internet segítségével ismerhettem meg.
Az interjú célja az, hogy az emberek jobban felfigyeljenek Korea csodálatos múltjára, kultúrájára és a koreai emberekre.
 
Megjegyzés: A koreai, illetve a többi ázsiai nevet a Magyar Tudományos Akadémia kelet-ázsiai nyelvekre vonatkozó fonetikus irányelvei szerint írtam le, a könnyebb olvashatóság miatt.

 
Először is, kérlek, mutatkozz be!

Harkai Daniella vagyok, könyvtárosként dolgozom a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézetében. Végzettségemet tekintve könyvtáros és magyar szakos tanár vagyok.
Két blogom van, mondhatni két fő szenvedélyemhez kapcsolódóan, egy könyvesblog (konyvkukac.freeblog.hu), amit több mint másfél éve írok. Valamint egy Rainnel (koreai énekes, színész), illetve Koreával foglalkozó blog (raincloud.freeblog.hu), amely viszonylag friss, májusban indult.
 

Hogy ismerkedtél össze Korea világával?

Ahogy Európában és Amerikában minden ember, úgy én is populáris hatásokon keresztül ismertem meg Koreát. Konkrétan A palota ékköve (대장금) c. nagyszerű sorozat és a koreai popzene, elsősorban Rain (정지훈) közvetítésével. A palota ékköve sorozat különben olyannyira népszerűvé vált Koreán kívül, hogy ma már egyenesen a koreai kulturális hullám (hallyu, 한류) elindítójának is tartják. A sorozat ugyanis nagyszerűen mutatja be a középkori koreai kultúrát, elsősorban az udvari életet, a gasztronómiát, az orvostudományt és az öltözködést. Szerintem ez a világ sokakra vonzást gyakorol, csak kevesekben tudatosul, hogy amit látnak, az Korea, nem pedig Japán, ahogyan sokan hiszik. Másrészt a koreai mentalitást is jól mutatja be, még ha ezzel csupán sztereotípiákat közvetít is: vagyis azt, hogy a koreaiak elszánt, kitartó, erős szellemű, ugyanakkor humoros és kedves emberek.

A másik nagy hatás pedig, amely Korea további tanulmányozására sarkallt, az ázsiai popzene királya, Rain, aki többek közt sokoldalúságáról is ismert, hisz egyszerre énekes, táncos, színész, divattervező és menedzser. Rain igen büszke Dél-Koreára, és ennek a nemzeti büszkeségnek többször is hangot ad, így nagyrészt miatta kezdtem el tanulmányozni Korea kultúráját és tanulni a nyelvét.

 

Miért pont a koreait választottad?

Igazából ez nem választás kérdése volt. Hogy miért gyakorol rám vonzást egy másik kultúra, azt hiszem részben teljesen szubjektív vagy egyenesen hangulati okokra vezethető vissza. Kénytelen lennék megint csak szereotipikus indokokkal előállni, amelyek nem biztos, hogy így igazak. Például Korea köztes helyzeténél fogva - két olyan nagyhatalom közé szorítva, mint Kína és Japán - kivételesen erős, kitartó, már-már lehetetlent nem ismerő nemzetté vált. Bár ez a megállapítás mindkét koreai államra igaz. Ez a mentalitás, ami részben a nagyon erős hagyományoknak köszönhető, kezdettől fogva igen vonzó volt számomra, még ha ennek árnyoldalai is vannak.

Igazából a kérdésed mögött egy ki nem mondott másik kérdést is érzek, amit különben többen fel is tesznek nekem, ha erre terelődik a szó. Tudniillik, hogy miért nem inkább a japán vagy kínai kultúra elkötelezettje lettem. Azt hiszem, sokak fejében a Távol-Kelet egy nagy homogén misztikus massza, de ha csak egy-egy regényt elolvasunk, rögtön világossá, plasztikusabbá válnak a különbségek. Így például a japán kultúrát nem igazán tudom megérteni, befogadni, túl távolinak és elvontnak találom, míg a kínai már közelebb áll hozzám, a koreai pedig, különösen amióta a nyelvet is tanulom, lassan otthonossá válik számomra.
 

 
Én a japán kultúrát személy szerint nagyon szeretem, teljesen elvarázsol az a különleges világ, amelyet ez a kis szigetország áraszt magából. Neked mi nem tetszik benne?

Azt hiszem, a japán kultúrával kapcsolatos fenntartásaim (is) részben a körülöttük kialakult sztereotípiákból fakadnak, amelyeket még lusta voltam feloldani. Így aztán Japánról szinte rögtön a zsúfolt Tokió, a fülledt metrók, a brutális animék és mangák, no meg a vad tekintetű androgén énekesek jutnak eszembe.

Pedig Japán kultúrája igen figyelemreméltó, például a festészete (a fametszetek) és az írásművészete. Szívesen olvasok japán irodalmat is, bár eddig csak egy igazán nagy kedvencem van, Abe Kobó.

Kedvelem a mély mondanivalójú animéket is, így elsősorban Szatosi Kon (Paprika, Millenium Actress, Perfect Blue) és Hajao Mijazaki (Chihiro Szellemországban, A vándorló palota, Nausziká) munkáit.

Japán nekem mégis egy kevésbé befogadó, távolságtartó, kissé humortalan és idegen országnak tűnik, talán épp a szigetszerűségéből fakadóan. Nem vágyom oda.

 
Az előbb említetted a Japánnal kapcsolatos sztereotípiákat, kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben? Nehezen tudok azonosulni a fenntartásaiddal.

Egyrészt úgy gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a koreai kultúrára a kínai sokkal nagyobb hatással volt, mint a japán, ezért szerintem nem különös, ha valaki nem odaadó híve a japán kultúrának, miközben Koreáért rajong. Japánról a legtöbb embernek a tömeg, a fejlett technikai kultúra, gésák, szamurájok és olyan márkanevek ugranak be, mint a Toyota. Szerintem ezekkel a sztereotípiákkal nincs is baj, egészen addig, amíg nem használjuk ártó vagy degradáló szándékkal. Azt gondolom, hogy hiába nem vonz a japán kultúra, mégis megkerülhetetlen, ha meg akarom érteni Koreát, különösen a történelmét. Ki tudja, talán egyszer engem is meghódít ez a szigetország, mint téged.

 

Kelet- és Dél-kelet Ázsián belül van még más olyan ország, amelynek szereted a hagyományát, kultúráját?

Korea mellett Kína foglalkoztat, de elsősorban a klasszikus irodalma, ezen kívül Tibet a másik nagy szerelmem, de az inkább Közép-Ázsia. A jövőben szeretnék foglalkozni Tajvannal és Indonéziával is.

Most visszatérve Koreához, alapvetően mi a különbség a magyarok és a koreaiak között meglátásod szerint?

Nem könnyű kérdés, nehéz elkerülni, hogy ne általánosítsak, és ezzel együtt torzítsak is. Ráadásul nem mondhatom, hogy túl sok koreait ismerek személyesen, sőt én magam sem jártam még soha Koreában. Nem szeretem a romantikus nemzetkarakterológiákat sem, amelyek nyilvánvalóan előítéleteken nyugszanak, de némi igazság azért bujkálhat bennük.
Én úgy látom, a koreaiak sokkal elkötelezettebbek a munkájuk iránt, mint mi, magyarok. Ami – nincsenek illúzióim – ott sem csak belső késztetésből fakad, mint inkább a hagyományokból és gyakran külső kényszerből is. Mindezek ellenére a koreaiak mégis büszkék a munkájukra és a kultúrájukra, és  sokat tesznek azért, hogy külföldön is megismerhessék országukat, történelmüket, nyelvüket. Az interneten is igen hangsúlyos a jelenlétük, támogatják a fordításokat és a nyelvtanulást.
A magyarokra ez nem annyira jellemző, elég, ha szemügyre vesszük, milyen minőségű magyar nyelvtanuló oldalaink vannak; vagy hogy hogyan viszonyulunk a külföldiekhez.
A koreaiak áldozatkészebbnek tűnnek, és nem panaszkodnak, míg a magyar panaszkultúra nemzeti sajátosságunk. A koreaiak kevésbé tűnnek becsvágyónak, és mintha hálásabbak is lennének, de lehet, hogy ez már tényleg csak (pozitív) előítélet. A magyarok viszont nyíltabban kifejezik az érzéseiket, talán őszintébbek, rugalmasabbak, mert minket nem kötnek szigorú hagyományok. Szerintem a magyarok kevésbé stresszesek. Alapvetően úgy látom, a magyarok és a koreaiak nagyon jól megértik egymást, és egyre nagyobb az érdeklődés a másik nép kultúrája iránt. 
 

A környezeted, a családod, a barátaid hogyan viszonyulnak a Korea iránti rajongásodhoz?

Elég jól viselik, de nem jellemző, hogy ezzel másokat zaklatok. A közvetlen kollégáim felsőoktatásban dolgozó oktatók, akik értékelik a nyelvtudást, sőt közülük többen is tanulnak ritka (vagy annak számító) nyelvet, így egyikük épp japánul tanul. A barátaim egyenesen lelkesednek érte, rendszeresen küldenek koreai tárgyú linkeket, és szívesen fogadják, ha megosztom velük felfedezéseimet. A könyvtár használói, az intézet hallgatói furcsának találják, ha kiderül, hogy koreai nyelvet tanulok, de a többségük inkább érdeklődő. A hangul (koreai ábécé) egyszerűségével mindig lenyűgözöm őket. Többnyire koreai zenét hallgatok a könyvtárban is, ami sokaknak tetszik. A virtuális közösségek, így a könyvesek (moly.hu) nagyon szeretik a megszállottságomat, a blogomban külön kategóriát képeznek a koreai tárgyú olvasmányaim. Volt olyan ismerősöm, aki koreai szépirodalmat ajándékozott nekem, annyira tetszett neki a rajongásom – ez mindenképp pozitív visszajelzés. Talán az egyetlen szenvedő fél a férjem, ugyanis igen intenzíven tanulom a nyelvet, és ez abban nyilvánul meg, hogy igyekszem mindent, amit tudok, koreaiul mondani. Ennek nem mindig örül, de azért messzemenően támogat.
 

Ajánlod másoknak is a koreai kultúrával való megismerkedést? Ha igen, miért?

Természetesen igen. Önmagában bármelyik más kultúrában való elmélyülést ajánlom, nemcsak azért, hogy másokat, hanem hogy saját magunkat is megismerjük, hogyan is vagyunk benne a világban. A koreai kultúrát én különösen érdekesnek találom, nemcsak a klasszikus magas kultúrát (könyv- és nyomdászatkultúra, gasztronómia, irodalom, képzőművészet, de akár a politika is), hanem az egyértelműen figyelemreméltó, minőségi populáris kultúráját is. Így például a popzenéjét (kpop), a koreai filmeket vagy épp a sorozatokat is kedvelem. Ajánlom mindenki figyelmébe a nyelvet, amely talán a távol-keleti nyelvek közül a legkönnyebben megtanulható. A koreai karakterek akár egy nap alatt is elsajátíthatóak, és viszonylag gyorsan el lehet jutni az alapszintű, udvarias társalgásig. A nyelv nagyon szép, lágy hangzású és harmonikus csengésű. A blogommal egyértelműen az a célom, hogy másokat is „elcsábítsak”, és a koreai kultúra szerelmesévé tegyem. Nagyon örülök, hogy egyre több az enyémhez hasonló missziós oldal születik, legtöbbször egy-egy koreai együtteshez kapcsolódóan.

 
Mi a jövőbeli célod Koreával, illetve a koreai nyelvvel?

Ezt a kérdést gyakran felteszik nekem. Saját kedvtelésemre foglalkozom Koreával, vagyis egyszerűen azért, mert szórakoztat és gyönyörködtet. Ám vannak merész terveim is: például az, hogy másokat is szívesen tanítanék koreaiul. De szívesen részt vennék egy jobb, kommunikációközpontúbb, naprakészebb nyelvkönyv elkészítésében, egy új koreai-magyar/magyar-koreai szótárról nem is beszélve.


 
Az általam ismert emberek 90%-a azt hiszi, hogy a koreai nyelv nagyon nehezen tanulható meg. Szerinted ez miért lehet?

Valószínűleg őket is megzavarják az első benyomások (hosszúnak tűnő szavak), vagy az olyan többnyire nyelvészek által fabrikált nehézségi listák, melyek a hatodik legnehezebb nyelvnek titulálják a koreait. A koreai karaktereket ugyanakkor igen könnyű elsajátítani. Egy hétvége alatt megtanulhatunk írni és olvasni, ami önmagában garancia a haladásra. Személyi igeragozásuk, névelőjük és bonyolult igeidőik sincsenek, így például egyszerű udvarias jelen idejű kijelentéseket már egy-két hét tanulással tehetünk. Ráadásul a magyaroknak könnyebb hozzászokni a koreai nyelv ragjaihoz, mint például egy angolnak. Jelenleg, három hónap tanulással a hátam mögött, azt gondolom, a koreai nyelv nagyon logikus (a magyarhoz hasonlóan agglutináló nyelv), az angolnál számomra egyelőre átláthatóbb. De a nyelv tökéletes megtanulásához másfajta gondolkodásmód, logika és természetesen sok szorgalom és jóval több idő szükségeltetik.

Milyen koreai könyveket, filmeket vagy egyéb dolgokat tudnál ajánlani másoknak?

Sajnos, Magyarország még nagyon le van maradva fordítások terén, pedig Korea anyagilag is támogatja a szépirodalmi fordításokat. Mindenképp ajánlom az Osváth Gábor által szerkesztett A tigris intelme c. válogatáskötetet, Cso Sze-hi: A törpe és Hvang Szun-von: Kagylóhéjak c. novellásköteteit. Koreáról a legjobb Csoma Mózes: Korea – egy nemzet, két ország c. könyve, de ajánlom mindenki figyelmébe a szerző tavaly megjelent Magyarok Koreában c. kötetét is, amely a magyar-koreai kapcsolatokról szól és nagyon izgalmas.
 Sajnos, filmekben nem vagyok még annyira otthon, mint illene. A palota ékköve c. sorozatot alapműnek tartom, de egyestés mozikból Pak Cshan-uk filmjeit mindenképp ajánlom, így az Oldboy-t és a Kiborg vagyok, amúgy minden oké-t. De a Kvak Je-jong által rendezett fergeteges romantikus komédiát is érdemes megnézni, a Sassy girlt. Koreáról a Duna Tévén vetített Korea, Kína és Japán kultúrájának története c. sorozat tetszett, sajnos, nem tudtam minden részét megnézni, de nagyon jól mutatta be a három civilizáció közti különbségeket.
 Egyéb dolgokról főleg a terebess.hu koreai oldala jut eszembe és a kpop szubkultúra g-portálos oldalai, így a k-pop FanSite (//k-pop.gportal.hu), de nagy kedvencem még Namhanman blogja is (namhanman blog).
 
 

Egy koreai középiskolai tankönyvben olvasható az, amit én nagyon különlegesnek találtam, hogy Korea a - távol-keleti kultúrák közül talán egyedüliként - komoly hódító hadjáratokat nem folytatott. Vajon ez az emberek eredendő békeszeretetével, békés természetükkel vagy valami mással magyarázható? Mi a véleményed erről?

Szerintem megtévesztő lehet, hogy Koreának nem voltak terjeszkedő háborúi, mert ez nagyrészt földrajzi okokkal magyarázható. Vagyis azzal, hogy a Koreai-félszigetet három oldalról is tenger határolja. Kínát megtámadni pedig nyilván meggondolatlanság lett volna minden időben. Korea ettől eltekintve sem volt békés hely, hisz a történelme szinte végig belső háborúkról és elnyomásról szól. Akár a múltat nézzük, például a három királyság (Silla, Pekcse és Kogurjo) korát, vagy a koreai háborút (1950-53), amely végül a félsziget megosztottságához vezetett. Tulajdonképpen éppen ez a testvérháborús helyzet tekinthető egyedülállónak szerintem világviszonylatban is, és ez bizony nem épp a humanizmus vagy a kompromisszumkészség jele. Tehát én nem gondolom, hogy a koreaiak békeszeretőbbek lennének, mint mások.
 

Köszönöm szépen az interjút, sokat tanultam Tőled. Remélem, máskor is megosztod velem Koreával kapcsolatos új ismereteidet.

Én pedig azt ígérhetem, hogy a legfrissebb pop zenei irányzatokkal, új énekesekkel foglak megismertetni.